avagy megúszható-e az önmagunkkal való szembenézés?
Az önsegítő könyvekben, magazinokban olvashatjuk, divatos életmód tanácsadóktól és még divatosabb life coachoktól hallhatjuk a vágyott célok, a siker, a boldogság receptjét: Légy pozitív, ami nem a tiéd, azt engedd el!
Nagyon könnyen azonosulunk ezekkel a gondolatokkal, hiszen mind az ígéri, amire vágyunk: sikert. Amikor elakadunk, és nem értjük miért, hiszen mi továbbra is ugyanolyan intenzitással és minőségben végezzük a munkánkat, kapaszkodókat keresünk.
A gyors siker reményében nagyon gyorsan magunkénak érezzük az önsegítő könyvek által ígért módszert: Légy pozitív, ami nem sikerül az nem a te utad. Lépj tovább, engedd el!
És mi továbblépünk, elengedjük, magabiztosan megállapítjuk, hogy nem a mi utunk.
Rátalálunk egy következő útra, ahol pozitív hozzáállás ide, elengedés oda, megint csak nem vár minket megelégedés és siker. És így tovább.
Rossz hírem van. Ennyi nem elég. Nem elég pozitívnak lenni, és optimistán előre szegezni a tekintetünket. A problémákat és a kudarcokat nem elég egyszerűen elengedni.
A sikerért meg kell dolgozni.
Akkor tudsz igazán sikerre vinni dolgokat, ha már tudod a kudarc okát. Ha megdolgoztad magadban, ha már sikerült legalább egyszer objektíven rátekinteni. Nem fölösleges rágódásról és vége-hossza nincs önmarcangolásról beszélek, hanem tudatos munkáról, amelynek eredménye a megalapozott önismeret.
Ha már látod, min kell változtatni, na, akkor elengedheted a múlt hibáit, sikertelenségeit.